Amit nagyon szeretünk itt, hogy rengeteg vonat jön-megy a külvárosokból be Londonba és vissza és jól meg lehet őket nézni. Ezért aztán ha átmegyünk a közeli kis vasúti hídon, Bazsit mindig fel kell emelni, hogy megnézhesse, jön-e éppen egy vonat. Ha jön egy, akkor mindig hevesen integetünk, és általában kapunk cserébe egy dudálást, de minimum a mozdonyvezető visszainteget nekünk. Ez nekem elég is lenne, de Bazsi mostanában már nem éri be az integetéssel, csak a dudálásokat tartja számon:)
Nem vagyunk ám egyedül: a múltkor 3 kis lurkó várta a vonatokat anyjuk karjában igazi dugót okozva a többi járókelőnek a vasúti híd járdáján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése