Az elozo hetvegen ellatogattunk a londoni Science Museumba, vagyis a Tudomanyok Muzeumaba. Petivel mi mar jartunk itt regebben is, es most sem az volt a cel, hogy Bazsit beavassuk az urkutatas rejtelmeibe, sokkal inkabb az, hogy talalkozzunk magyar baratokkal es azok csemeteivel.
A muzeum egyik nagy elonye, hogy ingyenes.
Emiatt persze hatalmas tomegek jonnek-mennek, foleg olyan idoben, mint ami mostanaban sulyt minket.
A masik nagy elonye, hogy nem csak nagyobb gyerekeknek, de meg az olyan miniknek, mint Bazsi is nyujt jatszanivalot, felfedeznivalot.
Eloszor egy vizezos reszbe mentunk, ahol hajokat lehetett kergetni, vizimalmokat tekerni. Minden gyerek felvehetett egy kis kotenyt, igy legalabb nem lettek nyakig vizesek.
Utana Erzsi kislanyanak, Olivia keresere megneztuk a "bubble show"-t, a buborek show-t. Fujtak nekunk piciket, nagyokat, szineseket, nagyon elveztek a gyerekek - es kozben erdekes infokat is kaptak hozza, hogy tanuljanak.
A muzeum utan meg beugrottunk egy gyors jatszoterezesre, de eleg hamar hazakergetett minket egy nagy zuhe..
2012. július 18., szerda
2012. július 13., péntek
Bazsi az irodaban
Ma hajnalban arra ebredtunk, hogy egy mini darth vader kuszik be a szobankba es agyunkba. Szegeny Bazsi megfazott es nagyon berekedt. Ebbol aztan nem lesz igy bolcsi...
Reggel egy picit jobb lett, de mivel mondta is, hogy picit faj a torka, ugy dontottem, hogy inkabb nem viszem gyerekek koze. Helyette feloltoztunk es nagy izgalommal varta, hogy menjunk vonattal. Ugyanis be kellett menni az irodaba elhozni a gepemet, hogy tudjak otthonrol dolgozni.
Olyan kellemes volt pentek delelott a varosba menni, nem rohanni, nem a tomeggel utazni. Az iroda melletti Lower Marsh utcan epp keszultek az arusok az ebed szunet rohamara: mindenfele finomsagokat foztek, pakoltak ki a gyumolcsoket, sutiket, vagy eppen koromlakkokat.
Aztan az irodanal a szigoru biztonsagi eloirasok miatt Bazsit is be kellett regisztralni, kapott is egy ideiglenes belepo kartyat:) es meg azt is meg kellett mondanom, hogy pontosan melyik emeletre igyekszem vele, hogy tudjak azt, hogy ha esetleg eppen tuz utne ki, akkor hol kell eloszor menteni. Ugyhogy a security bemondta a walki talkijaba, mindenkinek leadtak a drotot, hogy a `veszelyes elem` a 10. emelet fele kozeledik.
Szegenykem eloszor csak pillazott, meg se mert szolalni a nagy irodaban. Aztan picit meg huppogott is, es megkerdezte, hogy ez itt egy masik bolcsi-e:))) Luzzal csak nevettunk es mondtuk, hogy nana, a nagyoke. Bazsi biztos azt hitte, hogy mar megint ott akarom hagyni valami uj helyen. Remelem, ez a felelme hamarosan elmulik majd amikor latja, hogy sehol nem hagyom ott, amit nem ismer.
Amikor mar egy kicsit magabiztosabb lett, szepen lecsucsult a hatalmas ablak ele a pici radiatorra es onnan nezte az oriaskereket, az `eletes buszokat` es a taxikat.
Miutan mindent elinteztem, elindultunk visszafele. Megnyugodhatott a biztonsagi csapat, hogy nincs tobb izgulnivalo. Igazabol meg szivesen elcsavarogtam volna a kornyeken, mar nagyon finom illatok kerengtek mindenfele, de mivel nekem is munkanap van, nem artott hazamenni es nekilatni a dolgoknak.
Reggel egy picit jobb lett, de mivel mondta is, hogy picit faj a torka, ugy dontottem, hogy inkabb nem viszem gyerekek koze. Helyette feloltoztunk es nagy izgalommal varta, hogy menjunk vonattal. Ugyanis be kellett menni az irodaba elhozni a gepemet, hogy tudjak otthonrol dolgozni.
Olyan kellemes volt pentek delelott a varosba menni, nem rohanni, nem a tomeggel utazni. Az iroda melletti Lower Marsh utcan epp keszultek az arusok az ebed szunet rohamara: mindenfele finomsagokat foztek, pakoltak ki a gyumolcsoket, sutiket, vagy eppen koromlakkokat.
Aztan az irodanal a szigoru biztonsagi eloirasok miatt Bazsit is be kellett regisztralni, kapott is egy ideiglenes belepo kartyat:) es meg azt is meg kellett mondanom, hogy pontosan melyik emeletre igyekszem vele, hogy tudjak azt, hogy ha esetleg eppen tuz utne ki, akkor hol kell eloszor menteni. Ugyhogy a security bemondta a walki talkijaba, mindenkinek leadtak a drotot, hogy a `veszelyes elem` a 10. emelet fele kozeledik.
Szegenykem eloszor csak pillazott, meg se mert szolalni a nagy irodaban. Aztan picit meg huppogott is, es megkerdezte, hogy ez itt egy masik bolcsi-e:))) Luzzal csak nevettunk es mondtuk, hogy nana, a nagyoke. Bazsi biztos azt hitte, hogy mar megint ott akarom hagyni valami uj helyen. Remelem, ez a felelme hamarosan elmulik majd amikor latja, hogy sehol nem hagyom ott, amit nem ismer.
Amikor mar egy kicsit magabiztosabb lett, szepen lecsucsult a hatalmas ablak ele a pici radiatorra es onnan nezte az oriaskereket, az `eletes buszokat` es a taxikat.
Miutan mindent elinteztem, elindultunk visszafele. Megnyugodhatott a biztonsagi csapat, hogy nincs tobb izgulnivalo. Igazabol meg szivesen elcsavarogtam volna a kornyeken, mar nagyon finom illatok kerengtek mindenfele, de mivel nekem is munkanap van, nem artott hazamenni es nekilatni a dolgoknak.
2012. július 11., szerda
MLP
Reggel ahogy elneztem az embereket, mint egy kis szorgos hangyaboly, ugy igyekeztek a munkaba.
Szerencsere nekem meg maradt idom es vettem egy kavet, azzal szalltam fel a vonatra. Es tudom, hogy ez a kotelessege, de megis olyan kedves volt ahogy a barrista elcsevereszett es megkerdezte, faradt vagyok-e. Naná, hogy igen, mivel hajnal 4-kor 2 sms ebresztett a Telenortol hogy udvozolnek Angliaban.
Igy nem is olyan rossz ez az ingazas, hogy kozben szep vonaton utazik az ember, finom kavet szurcsol es olvasgatja a metro ujsagot. Megerkeztem London Bridge allomasra, ismet racsodalkoztam a gigantikus Shardra, aztan en is igyekeztem, hogy ne kessek tul sokat. Gondoltam, kiprobalom, merre megy a tomeg, es nem a "szokasos" utvonalon (allomas-fout-iroda) megyek. Jol tettem, mert igy pici utcakon kellett atvagni es a gyonyoru szep Hay`s Gallerian is, ami meg eppen hogy csak ebredezik ilyen koran.
Az az igazsag, hogy a 70es evekben epult Becket House irodahaz utan (ahonnan gyonyoru a kilatas, de az epulet eleg avittas), igazi feludules volt megerkezni a szep, uj, tagas MLP-be (More London Place). Gyorsan fellifteztem a 3. emeletre, ahol persze nem talaltam meg a csapatomat, ugyhogy keringtem egy nagyot.
Egy kicsit vad, hogy mindenhol csak open space, mindenki lat mindent, de biztosan meg lehet szokni. Itt ugy dolgoznak, hogy a tobbsegnek nincs is sajat asztala, hanem be kell foglalni elore egy helyet magadnak, es oda fogsz ulni. Minden alkalommal mashova. Semmi szemelyes cuccot nem tudsz kitenni, mert masnap lehet, hogy valaki mase lesz az asztalod..
A csapatnak, akikkel ma egyutt vagyok, szerencsere van sajat helye, ok nem vandorolnak. En megkaptam egy epp szabin levo kollega asztalat, ami olyan pici, hogy iszonyat. Kicsit atlogtam a szomszedeba is, aki kedvesen visszapakolta a cuccaimat amikor megerkezett..
Velem szemben pedig egy olyan zseles haju srac ul, hogy meg Kenickie is megirigyelne a Grease-bol.
Nekem az nagyon fura, hogy itt nem koszonnek egymasnak az emberek. Meg akkor sem, ha belepnek a liftbe, es csak 1-2 ember van benne. En az elejen meg koszontem, de mivel sokszor vissza se koszontek, inkabb abbahagytam. Nehogy mar en legyek a freak:)
Napkozben aztan rajottem, szuksegem van egy kis IT segitsegre. Hat ezt legkozelebb 3szor is meg fogom gondolni! Ugyanis itt ez is kozpontizalva van, es az IT csapat Glasgow-ban ul, nincs helyi segitseg. Ezzel persze egyutt jar egy jo kis skot akcentus, amit telefonon egyszeruen keptelenseg megerteni. A sracnak 3szor kellett megismetelnie egy olyan egyszeru kerdest, hogy mi a franc a vezeteknevem, mire megertettem:)
Aztan adott egy kodot, ami a problemam referencia kodja, es arra hivatkozva fogjak majd megoldani a gondomat. Es egyszer csak bejelentkezett a cseh IT-s baratom, David, hogy ez epp most landolt az asztalan:
Szerencsere nekem meg maradt idom es vettem egy kavet, azzal szalltam fel a vonatra. Es tudom, hogy ez a kotelessege, de megis olyan kedves volt ahogy a barrista elcsevereszett es megkerdezte, faradt vagyok-e. Naná, hogy igen, mivel hajnal 4-kor 2 sms ebresztett a Telenortol hogy udvozolnek Angliaban.
Igy nem is olyan rossz ez az ingazas, hogy kozben szep vonaton utazik az ember, finom kavet szurcsol es olvasgatja a metro ujsagot. Megerkeztem London Bridge allomasra, ismet racsodalkoztam a gigantikus Shardra, aztan en is igyekeztem, hogy ne kessek tul sokat. Gondoltam, kiprobalom, merre megy a tomeg, es nem a "szokasos" utvonalon (allomas-fout-iroda) megyek. Jol tettem, mert igy pici utcakon kellett atvagni es a gyonyoru szep Hay`s Gallerian is, ami meg eppen hogy csak ebredezik ilyen koran.
Az az igazsag, hogy a 70es evekben epult Becket House irodahaz utan (ahonnan gyonyoru a kilatas, de az epulet eleg avittas), igazi feludules volt megerkezni a szep, uj, tagas MLP-be (More London Place). Gyorsan fellifteztem a 3. emeletre, ahol persze nem talaltam meg a csapatomat, ugyhogy keringtem egy nagyot.
Egy kicsit vad, hogy mindenhol csak open space, mindenki lat mindent, de biztosan meg lehet szokni. Itt ugy dolgoznak, hogy a tobbsegnek nincs is sajat asztala, hanem be kell foglalni elore egy helyet magadnak, es oda fogsz ulni. Minden alkalommal mashova. Semmi szemelyes cuccot nem tudsz kitenni, mert masnap lehet, hogy valaki mase lesz az asztalod..
A csapatnak, akikkel ma egyutt vagyok, szerencsere van sajat helye, ok nem vandorolnak. En megkaptam egy epp szabin levo kollega asztalat, ami olyan pici, hogy iszonyat. Kicsit atlogtam a szomszedeba is, aki kedvesen visszapakolta a cuccaimat amikor megerkezett..
Velem szemben pedig egy olyan zseles haju srac ul, hogy meg Kenickie is megirigyelne a Grease-bol.
Nekem az nagyon fura, hogy itt nem koszonnek egymasnak az emberek. Meg akkor sem, ha belepnek a liftbe, es csak 1-2 ember van benne. En az elejen meg koszontem, de mivel sokszor vissza se koszontek, inkabb abbahagytam. Nehogy mar en legyek a freak:)
Napkozben aztan rajottem, szuksegem van egy kis IT segitsegre. Hat ezt legkozelebb 3szor is meg fogom gondolni! Ugyanis itt ez is kozpontizalva van, es az IT csapat Glasgow-ban ul, nincs helyi segitseg. Ezzel persze egyutt jar egy jo kis skot akcentus, amit telefonon egyszeruen keptelenseg megerteni. A sracnak 3szor kellett megismetelnie egy olyan egyszeru kerdest, hogy mi a franc a vezeteknevem, mire megertettem:)
Aztan adott egy kodot, ami a problemam referencia kodja, es arra hivatkozva fogjak majd megoldani a gondomat. Es egyszer csak bejelentkezett a cseh IT-s baratom, David, hogy ez epp most landolt az asztalan:
(most latom csak, az en problemam fontossaga "low", azaz alacsony prioritasu??? na szep...)
Kicsi a vilag, kulonosen ha az ember ugyanabba a cegbe kerul vissza, ahonnan elment.
2012. július 9., hétfő
KOKO
A KOKO Clubrol mar irtam korabban is. Szerintem nagyon jo kis hely, erdekes hangulata van. Egy regi kiszuperalt szinhazbol alakitottak ki a klubot Camden Town-ban. Tobb szintje is van es lehet valasztani, hogy lent a zsollyebol, vagy esetleg valamelyik paholybol szeretned elvezni a zenet.
En inkabb lent szeretek lenni, mert ott jobban lehet bulizni, elvezem ahogy tancol a tomeg.
Eloszor majusban jottunk el ide Petivel, mert itt lepett fel a Quimby.
Termeszetesen sok angolt nem hallottunk, mindenki magyar volt:)
Most pedig Petra baratnomet Chambao koncertre cipeltem el ugyanide. Akkor lattam meg, hogy az egyik kedvenc spanyol csapatom lep fel, amikor irtam a blogra a programajanlot..mire nem jo egy blog:)
Most meg tobben voltak, mint a multkor, es mindenki spanyolul beszelt. Remeltem, hogy hatalmas latin partit fogunk csapni!!
A Chambao egy malagai csapat, es flamenco zenet jatszanak felfrissitve, sok elektronikus elemmel vegyitve. Nekem bejon. A "Pokito a poko" az egyik legnepszerubb szamuk:
A koncert nem volt rossz, de eleg sok lassu-melankolikus szamot jatszottak, amit raadasul nem is ismertek sokan. De ha valami ismert jott, egybol tombolt az egesz tomeg es rengetegen enekeltek egyutt az enekesnovel. All in all nekem tetszett, jo volt megnezni oket eloben, de ehhez a zenehez nekem leginkabb valami tengerparti helyszin jut eszembe, ugyhogy legkozelebb inkabb a spanyol tengerparton neznem meg oket.
En inkabb lent szeretek lenni, mert ott jobban lehet bulizni, elvezem ahogy tancol a tomeg.
Eloszor majusban jottunk el ide Petivel, mert itt lepett fel a Quimby.
Quimby |
Termeszetesen sok angolt nem hallottunk, mindenki magyar volt:)
Most pedig Petra baratnomet Chambao koncertre cipeltem el ugyanide. Akkor lattam meg, hogy az egyik kedvenc spanyol csapatom lep fel, amikor irtam a blogra a programajanlot..mire nem jo egy blog:)
Most meg tobben voltak, mint a multkor, es mindenki spanyolul beszelt. Remeltem, hogy hatalmas latin partit fogunk csapni!!
A Chambao egy malagai csapat, es flamenco zenet jatszanak felfrissitve, sok elektronikus elemmel vegyitve. Nekem bejon. A "Pokito a poko" az egyik legnepszerubb szamuk:
A koncert nem volt rossz, de eleg sok lassu-melankolikus szamot jatszottak, amit raadasul nem is ismertek sokan. De ha valami ismert jott, egybol tombolt az egesz tomeg es rengetegen enekeltek egyutt az enekesnovel. All in all nekem tetszett, jo volt megnezni oket eloben, de ehhez a zenehez nekem leginkabb valami tengerparti helyszin jut eszembe, ugyhogy legkozelebb inkabb a spanyol tengerparton neznem meg oket.
![]() |
Chambao |
![]() |
erkely |
![]() |
a klub kintrol |
2012. július 4., szerda
Munkás fotók
2012. július 3., kedd
Esős tavasz után esős nyár
Írtam már az itteni időjárásról és nem is vagyok én angol, aki minden nap megemlíti legalább egyszer, de azért ez most már na...tényleg sok.
Miközben otthon tombol a sivatagi forróság a 40 fokaival, mi itt kabátban járunk és esernyőt is viszünk magunkkal minden nap. Nekem nem hiányzik a 40, de még a 30 sem, nade hogy még júliusban is fázunk, az egy kicsit húzós..Remélem, ez most tényleg de tényleg különleges és nem marad így örökre..
"Met Office figures show that, up to the 24th of the month, the UK had seen 122.3 mm of rain –ranking as the third wettest June since records began in 1910 and well over one-and-a-half times the UK average."
Miközben otthon tombol a sivatagi forróság a 40 fokaival, mi itt kabátban járunk és esernyőt is viszünk magunkkal minden nap. Nekem nem hiányzik a 40, de még a 30 sem, nade hogy még júliusban is fázunk, az egy kicsit húzós..Remélem, ez most tényleg de tényleg különleges és nem marad így örökre..
"Met Office figures show that, up to the 24th of the month, the UK had seen 122.3 mm of rain –ranking as the third wettest June since records began in 1910 and well over one-and-a-half times the UK average."
Induction döccenőkkel
Tegnap kezdtem palyafutasomat az angol YE-nel (csak hogy ne lehessen rakeresni illetekteleneknek, kicsit megbolonditom a nevet:)
Nem mondhatnam, hogy itt csak profik ulnek, de persze ert soksok kellemes benyomas is.
Amikor beleptem a csupa uveg irodahazban, leesett az allam: hatalmas es nagyon jol nez ki az iroda. A recepcio kornyeke nagyon szocialis, igazi hub, ahol az emberek nyuzsognek, talalkoznak, ebedelni mennek.Termeszetesen en nem ebben az epuletben fogok dolgozni, ide most csak a "bevezetes a YE-be" trening miatt kerultem. A recepcios lany kifejezetten undok volt velem, mert nem vettem egybol eszre a regisztracio feliratot. Miutan beregisztraltam, leultettek es mondtak, varjak amig nem szolnak, aztan lemegyunk majd egyutt.
Vartam-vartam-vartam-pisiltem-vartam. Szerencsere nem egyedul, meg 5-6an voltak rajtam kivul. 10.15kor mar nagyon gyanussa valt a dolog, mivel a treningnek 10kor kellett kezdodnie.
Odamentem a `kedves` receipcioshoz, aki nem hazudtolta meg magat es meg undokabbul odaszolt: "mondtam, hogy be kell regisztralnod es nem csak leulnod". Erre kedvesen elohuztam a regisztracion kapott nevkartyamat es megmutattam a kis hulyenek: latod ezt itt? az elobb kaptam ...
Odajott hozzank, mert mondtam, hogy vagyunk itt egy paran ezzel a problemaval. Azt mondta, biztos nem hallottuk, amikor szoltak nekunk, hogy menjunk a HR-es lany utan. Komolyan? Mind a 6-an suketek vagyunk?
Hat jo, akkor o megkockaztatja es levisz minket a terembe - mondta. Hatalmas riziko, mit ne mondjak..
Bent mar reg elkezdodott a bemutatkozas, tele volt a terem, olyan 30-an voltak mar. Nagy nehezen bepassziroztak minket a kimaradt szekekre (eszre se vettek, hogy ennyien hianyzunk!!).
A trening nagy resze nekem total felesleges volt, mert en nem is vagyok new joiner. Sot ha elakadt a trener olyan kerdeseknel, hogy a "CIS vajon mit jelent?", es "a CBS-ben a C mit jelol?", akkor en kisegitettem.
Kaptunk egy szep uj gepet (tenyleg teljesen uj, mi szedhettuk le rola a foliat) egerrel, mindennel:)
Ma pedig meghallgattuk, hogyan mukodik a levelezorendszer, milyen a YE-s brand, design, template-ek. Egy par dolgot azert feljegyeztem, mert van ami mashogy mukodik mint otthon, na de ezert eleg felesleges itt ulnom ilyen hosszan.
Kiprobaltam a helyi kantint is. Szuper! Nagyon nagy, a valasztek szinten, es ebed kozben a tower bridge-t lehet bamulgatni. Es egy magyar fiu adta a kajat:)
Holnap delelott meg egy utolso kor lesz es aztan irany a melyviz..
Nem mondhatnam, hogy itt csak profik ulnek, de persze ert soksok kellemes benyomas is.
Amikor beleptem a csupa uveg irodahazban, leesett az allam: hatalmas es nagyon jol nez ki az iroda. A recepcio kornyeke nagyon szocialis, igazi hub, ahol az emberek nyuzsognek, talalkoznak, ebedelni mennek.Termeszetesen en nem ebben az epuletben fogok dolgozni, ide most csak a "bevezetes a YE-be" trening miatt kerultem. A recepcios lany kifejezetten undok volt velem, mert nem vettem egybol eszre a regisztracio feliratot. Miutan beregisztraltam, leultettek es mondtak, varjak amig nem szolnak, aztan lemegyunk majd egyutt.
Vartam-vartam-vartam-pisiltem-vartam. Szerencsere nem egyedul, meg 5-6an voltak rajtam kivul. 10.15kor mar nagyon gyanussa valt a dolog, mivel a treningnek 10kor kellett kezdodnie.
Odamentem a `kedves` receipcioshoz, aki nem hazudtolta meg magat es meg undokabbul odaszolt: "mondtam, hogy be kell regisztralnod es nem csak leulnod". Erre kedvesen elohuztam a regisztracion kapott nevkartyamat es megmutattam a kis hulyenek: latod ezt itt? az elobb kaptam ...
Odajott hozzank, mert mondtam, hogy vagyunk itt egy paran ezzel a problemaval. Azt mondta, biztos nem hallottuk, amikor szoltak nekunk, hogy menjunk a HR-es lany utan. Komolyan? Mind a 6-an suketek vagyunk?
Hat jo, akkor o megkockaztatja es levisz minket a terembe - mondta. Hatalmas riziko, mit ne mondjak..
Bent mar reg elkezdodott a bemutatkozas, tele volt a terem, olyan 30-an voltak mar. Nagy nehezen bepassziroztak minket a kimaradt szekekre (eszre se vettek, hogy ennyien hianyzunk!!).
A trening nagy resze nekem total felesleges volt, mert en nem is vagyok new joiner. Sot ha elakadt a trener olyan kerdeseknel, hogy a "CIS vajon mit jelent?", es "a CBS-ben a C mit jelol?", akkor en kisegitettem.
Kaptunk egy szep uj gepet (tenyleg teljesen uj, mi szedhettuk le rola a foliat) egerrel, mindennel:)
Ma pedig meghallgattuk, hogyan mukodik a levelezorendszer, milyen a YE-s brand, design, template-ek. Egy par dolgot azert feljegyeztem, mert van ami mashogy mukodik mint otthon, na de ezert eleg felesleges itt ulnom ilyen hosszan.
Kiprobaltam a helyi kantint is. Szuper! Nagyon nagy, a valasztek szinten, es ebed kozben a tower bridge-t lehet bamulgatni. Es egy magyar fiu adta a kajat:)
Holnap delelott meg egy utolso kor lesz es aztan irany a melyviz..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)