Reggel egy picit jobb lett, de mivel mondta is, hogy picit faj a torka, ugy dontottem, hogy inkabb nem viszem gyerekek koze. Helyette feloltoztunk es nagy izgalommal varta, hogy menjunk vonattal. Ugyanis be kellett menni az irodaba elhozni a gepemet, hogy tudjak otthonrol dolgozni.
Olyan kellemes volt pentek delelott a varosba menni, nem rohanni, nem a tomeggel utazni. Az iroda melletti Lower Marsh utcan epp keszultek az arusok az ebed szunet rohamara: mindenfele finomsagokat foztek, pakoltak ki a gyumolcsoket, sutiket, vagy eppen koromlakkokat.
Aztan az irodanal a szigoru biztonsagi eloirasok miatt Bazsit is be kellett regisztralni, kapott is egy ideiglenes belepo kartyat:) es meg azt is meg kellett mondanom, hogy pontosan melyik emeletre igyekszem vele, hogy tudjak azt, hogy ha esetleg eppen tuz utne ki, akkor hol kell eloszor menteni. Ugyhogy a security bemondta a walki talkijaba, mindenkinek leadtak a drotot, hogy a `veszelyes elem` a 10. emelet fele kozeledik.
Szegenykem eloszor csak pillazott, meg se mert szolalni a nagy irodaban. Aztan picit meg huppogott is, es megkerdezte, hogy ez itt egy masik bolcsi-e:))) Luzzal csak nevettunk es mondtuk, hogy nana, a nagyoke. Bazsi biztos azt hitte, hogy mar megint ott akarom hagyni valami uj helyen. Remelem, ez a felelme hamarosan elmulik majd amikor latja, hogy sehol nem hagyom ott, amit nem ismer.
Amikor mar egy kicsit magabiztosabb lett, szepen lecsucsult a hatalmas ablak ele a pici radiatorra es onnan nezte az oriaskereket, az `eletes buszokat` es a taxikat.
Miutan mindent elinteztem, elindultunk visszafele. Megnyugodhatott a biztonsagi csapat, hogy nincs tobb izgulnivalo. Igazabol meg szivesen elcsavarogtam volna a kornyeken, mar nagyon finom illatok kerengtek mindenfele, de mivel nekem is munkanap van, nem artott hazamenni es nekilatni a dolgoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése