Hétvégi vacsora

Szombatra vendégséget szerveztünk: visszahívtuk Petráékat, akiknél májusban jártunk egy vacsora alkalmával és eljött még kollégám-barátom, a kolumbiai Luz is pakisztáni férjével, Umarral.
Jó sokat készülgettem, szerettem volna egy kicsit magyarosat, de azért mégsem pörköltet (mivel főzni és enni se igazán szeretem).
Előételnek sült sajtkrémet csináltam ( Havas "Lila füge" Dóra könyvében találtam a receptet), amit tortilla chipsekkel lehetett mártogatni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon finom! A római köményt semmiképp nem érdemes kifelejteni belőle, attól lesz egy picit pikáns.
Főételnek csirkecombokat sütöttem (just to be on the safe side...). Nem valami izgi, tudom. Azt viszont tudtam, hogy Umar elé disznóhúst nem szabad tenni, hiszen ő muszlim. Marhát pedig nem akartam megrizikózni: átsül rendesen?, szereti mindenki?, és egyáltalán ki hogy szereti? véresen? jól átsütve?...
De itt is segítségemre sietett Lila füge, nála találtam a barackos sült csirkecombok receptjét - baracklekvárral, gyömbérrel, szójaszósszal, korianderrel, római köménnyel. Eredetileg szívesen kipróbáltam volna a sertésszüzet mákkéregben, de a fenti okok miatt ezzel majd máskor kísérletezek. Hatalmas sikert arattam! Hozzá sütöttem még a tepsiben hagymát, cukkinit, gombát, újkrumplit, kukoricát és olajban pedig édes burgonyát.
És most jön a magyaros fogás: a desszert. Peti vágyott nagyon egy kis zserbóra! Még sose csináltam, de az otthoni bevált házi receptet még pár éve gondosan kimásoltam a saját kis receptes füzetembe, csak elő kellett kapni. Hogy milyen macera ez a többi receptemhez képest. Hogy a fenébe tudnak a nagyik-anyukák pont olyan formájú és méretű tésztákat nyújtani, amilyen a tepsi??? Nekem a sodrófa sosem úgy nyújtotta ahogy én akartam. Ha meg egy picit erőszakoskodtam, máris elszakadt az a nyamvadt tészta, kezdhettem újból a nyújtást. Így aztán elég csúf lett a végeredmény. De mire nem jó egy csokibevonat a tetején? Ápol és eltakar:) és finom. Egy szó mint száz, az íze nem pont olyan lett mint az otthoninak, de azért hasonlított. Csak nem olyan itt a baracklekvár, mint otthon. A vendégeknek nagyon ízlett. Meg Bazsinak is, mert amíg a szépen rendre felvagdosott szeleteket kint hűtöttem az erkélyen, hogy a csokimáz megszilárduljon, addig Bazsikám szép óvatosan "kikukucskált" néha és 1-1 szeletet eltüntetett:)

De nem is csak a vacsora miatt volt olyan jó ez a vendégség. Luz és Umar eleve érdekes személyiségek. Teljesen különböző kultúrából érkeztek a világ két talán egymástól lehető legmesszebbi pontjáról. Az ember szinte nem is érti, hogy lehetnek ezek együtt, pedig nagyon jó kis páros. Umar rengeteget mesélt Indiáról-Pakisztánról, Iránról, az angol kapcsolatokról, történelemről, Kasmirról, sok érdekes dologról. Mindehhez hozzátoldotta az amerikai verziót és álláspontot Petra amerikai férje, Tim. Luz a maga latin-amerikai temperamentumával és erős nacionalizmusával eleve egy igazi színes foltja a társaságnak. És persze a mi régi horvát és magyar komcsi élményeink pedig őket nyűgözi le.
Mivel Petin kívül mindegyikünk YE-s (Petra és Umar csak volt), ezért elkerülhetetlen volt a munka témakör is...de szerencsére nem túl sok, a hétvégére nincs az embernek kedve erről fecserészni naphosszat.

Szó mi szó, nagyon jó kis csapat lettünk és remélem, Luzék mégsem költöznek vissza Bahreinbe, mint ahogy tervezik.