Fél év az fél év

Akárhogy is számolom, fél éve itt vagyunk!!
Április 4-én érkeztünk meg Angliába, a felszabadulás napján:)
Jó sok minden történt azóta: egyre inkább itthonnak érezzük Suttont és Londont is, mindenki megszokta a maga munkahelyét (Bazsival egyetemben, aki a napokban bejelentette, hogy ő a bölcsibe megy dolgozni).
Rengeteg felfedezni való vár még ránk, és alig várjuk, hogy legyen autónk. Most már kezdhetjük intézni. Eddig ugyanis arra vártunk, hogy leteljen a fél év, mert utána cserélhetjük le a magyar jogosítványunkat angolra és ezáltal sokkal kevesebbe kerül a biztosítás.

Ez a félév jó sűrű volt...de nem mondanám, hogy olyan gyorsan eltelt. Néha úgy éreztem, hogy csak vánszorog az idő. És azt sem mondhatom, hogy néha nem bántuk meg a döntésünket. De tudtuk (vagy inkább reméltük), hogy idővel jó lesz ez. És tényleg alakul, alakul...Egy expat kolléga azt mondta nekem, hogy egy ilyen ország váltós költözési folyamat 1 teljes évig tart. Akkor amikor mondta, kicsit soknak tartottam ezt, de most már megértem. Még mindig nem vagyunk teljesen itthon, még mindig nagyon sok az ismeretlen, még mindig néha csak "túlélő" üzemmódban funkcionálunk, de egyre többször azon kapjuk magunkat, hogy már élvezünk itt élni.
És az idő sem olyan rettenet, mint sokat mondták. Vagy legalábbis engem nem zavar, ha esik az eső párszor, mert most viszont 7 ágra süt a nap. (Bazsi ebben a percben: Szeretem, hogy amikor süt a nap. Szeretem Anya)
Már vannak kedvencek (parkok, városrészek), de az tény, hogy jobban ismerjük a Temzétől délre eső részt, mint az északit. Van egy ilyen hülyeség, hogy a dél londoniak kevésbé mennek északra, mert szerintük a dél a tuti és fordítva. Az egyik kollégám azt mondta, hogy nem sokat látja a tesóját, mert az északon lakik. Vagy ez olyan, mint Pest és Buda?:)

Úgyhogy kalandra fel, vár minket Anglia és már alig várjuk, hogy elmehessünk Devonig, Wales-ig, Bristolig, Cornwallig.