Zizu és Krisz, az első vendégek

..ha a családot nem számítjuk:)

Nagyon jó volt ez a pár nap együtt (csak kevés). Rengeteg programot csináltunk még úgy is, hogy Zizunak csak fél lába volt, a másik bokáját kificamította és kímélni illett volna (nem igazán tette).
Voltam állásinterjún, miközben a csajok Bazsival parkban rohangáltak, elmentünk vendégségbe, voltunk kávézni, ebédet főztünk, színházba mentünk, puboztunk, és a csúcs a brightoni vasárnap volt a tengerparton hatalmas napsütésben.

Már napok, hetek óta készültünk a programokkal, tervezgettük, miket csináljunk majd itt Londonban együtt. Szerencsére végig pólós időnk volt. Ezért nem volt olyan nagy gond az sem, hogy az első nap még interjúra rohantam, és közben a lányok Bazsival szórakoztak parkokban. Milyen mázli, hogy London tele van jobbnál jobb parkokkal!

Eprezés a Russel parkban

Találtam egy színdarabot, amire kíváncsi vagyok (O'Neil: Long Day's Journey into Night), mert O'Neil már az egyetemen is a kedvencem volt, de aztán a jegyárusító bácsi lebeszélt minket róla, mert szerinte elég depresszív..na sebaj, majd megnézem én még ezt máskor.
Így aztán Noël Coward Hay Fever című darabját néztük meg szombat este, ami egy jó kis dilis vígjáték volt, és utána még belefért egy kis pubozás is Covent Gardenben.

Színházi mosdóban

Az utolsó metrón megpukkadtunk a röhögéstől, amikor egy nem éppen józan srác került közénk és elaludt a hosszú utazás közben. Mi persze éltünk a lehetőséggel és mindenféle pózokban fotóztuk őt és magunkat is:)

De a hosszú hétvégére a koronát mégis a brightoni vasárnap tette fel. Szuper időnk volt. Ennek köszönhetően persze fél Anglia ott nyüzsgött, de nem zavart minket túlzottan. Ettünk klasszikus, ám elég szarul elkészített fish & chips-et, amihez cidert kortyolgattunk. Ismét felfedeztük a mólót, ahol végre nem csak üresen forogtak a sergők, hanem emberek is voltak rajtuk!:) Beledugtuk a lábunkat a tengerbe is. Persze a víz rettenetesen hideg volt, és eléggé aggódtam is, amikor egy lelkes angol kisgyerek minden erejével azon volt, hogy Bazsit is magával rántsa a habok közé, de nem úsztuk meg teljesen: vizesen mentünk haza.

KRISZ, ZIZU, GYERTEK MÁSKOR IS, OLYAN JÓ VOLT!! :)