Játszótéri apuka

Ma a játszótéren Anya (ejtsd: Anja) nevű kínai anyukával örömmel nézegettük, ahogy a gyerekeink boldogan játszadoznak egymással. Bazsi és Daniel már jópárszor találkoztak és mindig nagyon örülnek egymás társaságának. Közel egy idősek, ez is lehet a vonzalom alapja.

Egyszer csak mellénk keveredett egy apuka (angol). Először azzal lepett meg, hogy megkért minket, vizsgáljuk már meg a 15 hónapos kislánya lábujján a körmöt, szerintünk nem beteg-e. Tényleg furi volt a körme, de csak annyira, mintha belerúgott volna valamibe ami picit felsérti. Mondtam neki, ha nagyon aggódik, szerintem doki. Mondta, hogy azt már megjárta..vicces, hogy a mi véleményünkre inkább adna, mint a dokira:) Nem fejtettük meg a talányt.

Miután a köröm témát kiveséztük, rátértünk a sulira és arról faggatott minket, hova íratjuk majd a gyerekeket és szerintünk mi a jobb megoldás: szuper általános (esetleg fizetős private), vagy erős gimi. Mondtam, hogy ha lehet, mindkettőből jót szeretnék majd találni. De ha csak egy privátra van pénz, melyiket választanánk. Anya állította, hogy szerinte a gimi a fontosabb, mert abba a korszakban szoktak tipikusan elkallódni a gyerekek - főleg a lányok. Hmm...éreztem én már eddig is, hogy erős kulturális különbségek vannak közöttünk. Mondtam, hogy szerintem az általános is nagyon fontos, de talán még ráérünk az 1-2 éves gyerekeinkkel ezen annyira gondolkodni.

A beszélgetés közben a kislány többször is a füléhez kapkodott, de nekem annyira nagyon fel se tűnt. Apuka: igen, azért teszi a füléhez a kezét, mert otthon anyukától ezt látta. Merthogy ő napjában többször imádkozik ugye Mekka felé fordulva és a kezét a füléhez teszi ahogy lehajol, és a kislány már elleste tőle.

Kicsit furcsán érintett egy teljesen ismeretlen pasitól ennyi információ, de ezek szerint neki meg így természetes..Vagy csak be akart olvadni turbó tempóban a játszóteres szülők közé.

Akadálymentesen

Kipróbáltuk, mennyire akadálymentes a város...hát, vannak hiányosságok!
Az, hogy én néha miket szívok a babakocsival - főleg metró le/feljáratnál, gyaloghidaknál, ahol csak lépcsők vannak, még hagyján. Aki kerekesszékkel közlekedik, annak sokkal nehezebb dolga van. Azt nem lehet csak úgy felkapni és fel/lecipelni az ölben.

A hétvégén találkoztunk Gergővel (aki kerekesszékes) és családjával. Eljöttek Londonba megnézni Wimbledont és ha már itt vannak, elmentek a városba is szétnézni. Szépen ki kell találni előre, hogy melyik metrót vagy vonatot akarják használni, hogy le lehessen a peronhoz jutni. Szerencsére a metró térkép jelöli a liftes megállókat és a londoni bkv weboldal külön információs oldalt szentel a témának. De így is volt, hogy csak hatalmas nagy kerülők árán jutottunk le egy-egy megállóba sok lépcső miatt. Pont a Tower Hillnél, ami pedig a turisták miatt is népszerű csomópont.
A busszal egyszerűbb a helyzet. Szépen odaáll a járda mellé és kitol az ajtó alól egy rámpát, azon felgurulva pedig jó nagy helyen lehet "leparkolni". Én is oda szoktam begurítani Bazsit. Viszont ha már van bent egy kerekesszékes, nem enged fel a sofőr még egyet a buszra.

A pubokkal nem volt gondunk:) Szép kényelmesen elfértünk még úgy is, hogy másodjára egy jó zsúfolt, igazán felkapott pubban ittunk a Big Ben (obocsánat, most már Elizabeth torony) lábánál.

Szerintem London előttünk jár akadálymentesítésben, de azért én ennél többet vártam. Ha nem is minden megállónál, de az igazán fontosaknál igenis kéne hogy legyen lift. És jobban lehetne figyelni a járdák és padkák állapotára is, mert van, ahol nem lehet simán felgurulni.

pub a Big Ben mellett

kerülünk inkább

a Tower mellett

pub a felakasztottakhoz és vízbe fojtottakhoz

Program ötletek a nyárra Londonban

Gondoltam, leírok pár olyan tippet, amiket eddigi látogatóknak vagy magunknak találtunk ki, hátha más ideutazó is hasznosnak találja. Ez persze nem egy teljes lista, nem is tudnám összeszedni az összes londoni programot:

1. Olimpia (júl 27 - aug 12)
London első számú programja a nyáron. Vagy elmenekül előle az ember, vagy megpróbál rá jegyet szerezni és élvezi a forgatagot.
Amíg nem kezdődik, addig is lehet rá készülődni: megnézni az olimpiára készülő kabinos felvonókat vagy a fáklyát és a vele járó ünnepségeket (Sutton: július 23, London-Westminster: július 26).
Nekünk még nincs jegyünk egyik sport eseményre sem, csak a záró napi Hyde park koncertre a Blurrel (jippiiiie!!!:), de nem adjuk fel..

2. Wimbledon (jún 25 - júl 8)
Bevallom, én nem vagyok egy nagy tenisz rajongó, nem  is igazán követem. De ha az ember kb 10 percre lakik Wimbledontól, akkor azért csak belecsöppennék én is szívesen - legalább valamiféle buliba:)
Több módja is van annak, hogy hogyan lehet jegyet szerezni, itt lehet róla részletesebben is olvasni. Nekem ez az opció tetszik a legjobban: "Become a celebrity or know somebody in the Royal Family".

3. Hajókirándulás a Temzén
Mi eddig egyszer próbáltuk és nagyon tetszett. A London Eye-tól, vagy szemben a Parlament mellől is lehet indulni és hajókázni a folyón. Nekünk az idegenvezetővel is szerencsénk volt, egy régi hajóskapitány mesélt a városról, a régi Londonról, a középkori kegyetlen kínzásokról, az élénk kereskedelemről. Egészen Greenwich-ig visznek el, ahonnan aztán busszal, de ugyanígy hajóval is vissza lehet menni a belvárosba.

4. Hajókirándulás a csatornákon
Nyáron ez is tökéletes opció jó idő esetén. A hajók Camden Town-ból indulnak, ami már maga is egy igazi látványosság a sok fiatallal, jó nagy piaccal, sok finomsággal. Egyik kedvenc programunk a csatorna partján ücsörögni, majszolni valami egzotikusat, és közben nézni ahogy zsilipelnek a hajók a csatornán.
Utána vagy fel lehet szállni egy hajóra és azzal utazni, vagy csak szépen elballagni a csatorna partján egészen a Regent's parkig, vagy még tovább is akár.

5. Alternative London tour
Ugyan Londonban még nem próbáltuk, de Budapesten már igen: városnézés nem a szokásos útvonalon, nem a szokásos módon. Otthon nagyon élveztük, ahogy a 8. kerben körbevittek minket és megmutatták a város zegzugait és egy csomó érdekes sztorit meséltek nekünk. Itt is érdemes lesz egyszer kipróbálni. Időben kell jelentkezni, mert népszerű program, viszont annyit fizetsz érte, amennyit szeretnél.

6. Warner Bros studio tour
Harry Potter rajongóknak kötelező! A film helyszínéül szolgáló Roxfort varázsló iskolát lehet itt meglátogatni, belenézni csomó kulisszatitokba (pl hogyan formálták meg az állatokat-szörnyeket), és a varázslók ruhái is ki vannak állítva.
A studio Watfordban van, ami egy picit kiesik ugyan a városból, de nem vészes, vonattal 20 perc alatt ott is van az ember.

7. Báli ruha kiállítás ('Ballgowns: British Glamour Since 1950')
A Victoria & Albert (V&A) múzeumban lehet megnézni azokat a pompás báli ruhákat, amiket az 50-es évek óta terveztek, viseltek gálákon, díjátadókon, bálokon a celebek, vagy a királyi család tagjai, mint az Anyakirálynő vagy Diana, Liz Hurley vagy Sandra Bullock.

8. Picasso and Modern British Art
Már csak pár hétig tart a Tate-ben a Picasso kiállítás (július 14-ig), ami ráadásul csak £14, tehát érdemes. Arról nincs információm, mekkora a tömeg..
Picasso munkái mellett 7 további brit művész képeit lehet megnézni, akikre mind nagy hatással volt Picasso munkássága (Duncan Grant, Wyndham Lewis, Ben Nicholson, Henry Moore, Francis Bacon, Graham Sutherland and David Hockney)

9. London 2012 Festival
Zene, tánc, karnevál, film, színház, divat, stb stb stb..Rengeteg program, sok szórakozás, jó ötletek kimozdulni. Kb 12 000 különböző programot ígér egész Anglia területén június 21 és szeptember 9 között.

10. Somerset House
Ugyan már írtam róla, de ide is beteszem, hogy szépen egy helyen legyen a többi jó programmal.
Kiállítások, filmvetítések, koncertek várják az érdeklődőket, tehát engem is:)

11. Koko
Ugyan ez egy klub és nem program, de érdemes belenézni a honlapjukba, hátha belefut az ember valami érdekesbe a sok koncert közül. Mi a Quimby-t láttuk itt és nekem nagyon tetszik a hangulata a helynek: egy régi szép színház kiszuperálva és átalakítva klubnak. Tele apró helységekkel, egy nagy terasszal, a színházi büfékből kocsmák lettek, lehet a karzaton is bulizni, de a színpad előtt is (mert a székeket persze kiszedték).
Mekkora mázli, hogy belenéztem a programokba: le is csapok gyorsan egy Chambao koncert jegyre, az aktuális spanyol kedvencemre!!:)

12. London Aquarium
Egy igazán profi akvárium a Temze partján, a Big Bennel szemben.
Mi még nem jártunk ott, de gyerekesek nem úszhatják meg ezt a programot, és ahogy hallottam, nem is érdemes kihagyni.

Legközelebb pedig összeszedem az eddigi kedvenc helyeinket, hogy aki Londonba érkezik, ne csak a kötelezőket nézze meg, hanem ismerkedjen a kevésbé turistás környékekkel is.

Bazsiról képekben

Gondoltam, egy pár képen megmutatom, milyen sokat nőtt Bazsi, hogy miket csinál, kikkel játszik.

Arról, hogy milyen sokat beszél és énekel, inkább a videók mesélnek.

Persze itt is foci láz van, ezért ha meglátja este a tv-ben a meccset, egyből szól az apjának: 

"Apa, pocizzunk!" és "Táncolj a labdával, Apa!" (cselezz:)

csak a divat

lázat mérünk

büszkén ballag a saját napszemüvegében

home made tetkó

végre itt is meleg van (volt)

pubozunk Orsi nagynénivel Kingstonban

mr huncut

szeret virágot szedni

buli a fürdőkádban

kisbarátok egy délutánra

tetszik a hegedű a Ringatón

Vaníliás-epres linzer süti

Imádom az olyan desszerteket, ahol a vanília találkozik valamilyen piros gyümölccsel (esetleg lekvárral) és mandulával (esetleg marcipánnal).
Ezért is szeretem nagyon Vera marcipános-meggyes pitéjét, ami évek óta hatalmas favorit a családban is.
A jubilee örömére én is bevetettem magam - na azért nem túlságosan, mert amit összeütöttem, abból max a puding volt saját gyártmány, a pici linzer kosárkákat boltban vettem, csakúgy, mint a friss epreket.
De azért is teszem fel ide ezt a kis egyszerű desszertet, mert most mindenhol szezonja van a piros gyümölcsöknek, hátha valakinek meghozom a kedvet egy ilyesmihez. Legtöbbször nekem is az ötlet hiányzik, a megvalósítás már megy.
Legközelebb Jamie mandulás frangipane tortácskáit fogom kipróbálni, mert épp az előbb készítette el a szemem láttára secperc alatt, és nagyon megtetszettek. Majd beszámolok...

egy családnyi adag

jubilee verzióban kék tányéron:)

Isle of Wight

Isle of Wight? Valami fesztivál, nem? Sokaknak ez jutna először eszébe erről a kis szigetről Londontól dél-nyugatra, közel Southampton és Portsmouth kikötő városokhoz.
Igen, az Isle of Wight fesztivál az egyik leghíresebb ilyen rendezvény az Egyesült Királyságban, hírneve Glastonbury-vel vetekszik, és a fellépők listája is igen vonzó évről évre. Egyszer még el fogunk menni, az tuti, ha nem is a jövő héten! Csak egy pár húzónév ebből az évből: Pearl Jam, Madness, Bruce Springsteen, Noel Gallagher.

Mi csak pihenni és szétnézni mentünk. Mivel a jubilee hétvégére már nem találtunk sehol sem szállást, ezért egy héttel később mentünk. Azt hiszem, az időjárást tekintve jobban is jártunk.
Mivel autónk nincs, ezért a vonat vagy busz opcióból az utóbbit választottuk Londonból Portsmouth-ig, mert ez volt az olcsóbb. Kb másfél óra alatt értünk a kikötőbe, ahonnan szerencsére jó gyakran indulnak a kompok Ryde városkába.

Isle of Wight az ország legnagyobb szigete, bár területe nem éri el Budapestét. Nagyon kedvelt üdülőhely: Viktória királynő is annyira szerette, hogy itt építtette meg a nyári "lakot", a most már látogatható Osborne házat. A királyi család jelenléte további hírességeket vonzott ide, pl Charles Dickens-t is, aki a David Copperfield nagy részét is itt írta.
A szigeten rengeteg ősi fosszíliát találtak, leginkább dinoszauruszoktól.
Emellett itt fejlesztik és tesztelik a britek az űrrakétákat, vagy Bazsi kedvencét, a légpárnás hajókat. Ezek a hajók igen különleges "lények": a szárazföldön is képesek "mászni", a vízen pedig szinte suhannak. Engem tényleg egy állatra emlékeztettek ahogy kikecmeregtek a vízből. A legnagyobb baj velük az, hogy nagyon hangosak. Sose gondoltam volna, hogy Bazsi egyik alapszava lesz a légpárnás hajó:)

Hovercraft, azaz a légpárnás hajó

A sziget 92 km partszakasszal rendelkezik és olyan változatos tájakkal, hogy gyakran úgy is nevezik: Anglia miniben.
Minket a sziget Thomas, a gőzmozdony Sodor szigetére emlékeztetett, pedig azt a másik nagy sziget, Isle of Man ihlette. De itt is volt aranyos kis vasút, dimbek-dombok, pici hidak, szép házikók, emeletes buszok, hosszú móló és kikötő.

Ryde a sziget legnagyobb városa, ide érkezik a legtöbb komp és mi is itt szálltunk meg (leginkább azért, mert ezt volt a legkönnyebb elérni a szárazföldről). Nagyon helyes kisváros, kb 30 ezren lakják. Az egésznek viktoriánus korabeli hangulata van a fadeszkás mólójával, régi kis hidakkal, a hosszú tengerparti szakasszal és pici nyaraló kabinokkal együtt.

Ryde városa

Az idő is kegyes volt hozzánk, aminek azért is örültem nagyon, mert egyrészt végre nem csak kabátban érezte melegen az ember magát, de a fények is jók voltak fényképezni!
Másnap persze elromlott...ismét eső, ismét szürke minden. Úgy döntöttünk, az esőt a vonatból lesz a legjobb nézni. Felpattantunk hát az aranyos kis piros vonatra, ami úgy nézett ki, mintha egy ősöreg metró kocsi lenne. Elvonatoztunk Sandown városkába, ami normális esetben egy népszerű nyaralóhely sok hotellel és hosszú homokos tengerparti szakasszal. Most nem volt annyira tele persze és nem is fürdött senki a nagy zimában. Inkább csak kutyákat sétáltattak, bicajoztak, csámborogtak az emberek a hosszú promenádon. Így se volt rossz, Peti úgy döntött, ő kifejezetten élvezi ezt a hülye angol időt.

Sandown beach

Annyit gyalogoltunk, hogy egyszer csak Shanklinbe találtuk magunkat. A két városka szomszédos, nem volt nehéz átjutni. Itt még kaptunk egy hatalmas zuhét is a nyakunkba.

nyaralókabinok tele hasznos dolgokkal, mint napernyő, kempingszék, csónak, stb.

A 2 nap alatt úgy megtetszett nekünk az, amit láttunk, hogy megfogadtuk, ide még biztosan eljövünk. Ha lehet, akkor autóval, mert úgy sokkal több helyre el lehet jutni, mint a busszal vagy vonattal. Ja, és több napsütést is kérünk majd..

hobbi autók, illenek a hangulathoz

eső eső rain

Ha valaki tervez ide utazni, érdemes belenézni a sziget saját honlapjába is, mert sok jó tippet ad, az aktuális programokat és még egy részletes beach útmutatót is lehet találni.

A többi fotóm pedig itt.

LoveFilm

Ha valaki videót (most már dvd-t) akar kölcsönözni, elmegy a tékába ugye..
de nem itt!
Nagyon tetszik nekem a LoveFilm ötlete, pedig én nem vagyok egy hatalmas film rajongó. Persze, megnézem az aktuálisakat a moziban, ha épp úgy jön ki, de nem mondhatnám, hogy igazán járatos vagyok a filmvilágban.

A LoveFilm rendszere egyszerű: befizetsz egy havi díjat (5-10 fontot) és cserébe küldenek postán 1 vagy 2 filmet egyszerre, amit akkor nézel meg, amikor akarsz. Nincsen késedelmi díj. Amikor már nincs rá szükséged, visszaküldöd a megadott címre az általuk küldött válaszborítékban és ők postafordultával már küldik is a következő adagot. Ha sokáig nézegetsz egy filmed, a te bajod, mert akkor havi 5-10 fontért keveset néztél. De ha mindig hamar megnézed és azonnal vissza is küldöd, egy hónap alatt egy csomó filmet láthatsz olcsón.
Nem kell tékába járkálni, aggódni, hogy időben visszavigyed a filmeket, online böngészheted a választékot, jelezheted, hogy mennyire szeretnél egy-egy filmet hamarabb/később megkapni, ráadásul olcsó.
Itt ez azért működhet, mert a Royal Mail nem nyúlja le a dvd-ket útközben...

Jubilee, az ünnepi hétvége

Elérkezett hát a várva várt ünnep: Erzsébet Királynő uralkodásának 60. évfordulója, a gyémánt évforduló. Mindenki várta már, mert ennek örömére nem csak rengeteg programot szerveztek ország szerte, de 4 napos hosszú hétvégét is kapott a nép. Sok boltban találkoztam ilyen feliratú pólóval: "Thanks for the day off" (köszi a szabadnapot)

Ha valaki lemaradt volna, ebben a videóban pár percben szépen összefoglalja a BBC a 4 nap nagyobb történéseit, itt pedig szép fotókat találtok az eseményekről, a Királynőről és persze Kate-ről:)

Én most inkább arról számolok be, hogy nekünk hogy telt ez a 4 nap.

SZOMBATon elmetróztunk Camden Town-ba, mert Peti még sose járt ott. Camden Town egy igazi hippihely. Tele van árusokkal, mindenhol szól a zene, egymást követik a tetováló szalonok, a Martens bakancs boltok, csecsebecse-ajándék üzletek. Igazi vonzerő a turistáknak.

lakóhajók kiskerttel

Ismét (mint mindig) rengetegen voltak. Mivel Peti nem az a shoppingolós fajta, ezért nem mondhatnám, hogy alaposan szétnéztünk az árusok portékái között, inkább csak élveztük a még kezelhető méretű tömeget, sétálgattunk, aztán elkeveredtünk a közeli csatornához. Rengeteg jó illat érkezett a kifőzdékből, bódékból, de mi épp nem voltunk éhesek.
Inkább elindultunk a csatorna partján, ami már sokkal békésebb volt. Maximum további bámészkodókkal, turistákkal és utcai zenészekkel találkoztunk. Ennek a környéknek találóan Little Venice a neve. A csatorna egy részén jönnek-mennek a turistahajók, kajakosok, a másikon csak lakóhajók állnak. A legtöbbje már nem is  üzemel igazi hajóként, csak lehorgonyozták őket egy helybe, szép virágoskerteket telepítettek köré és ott élnek.
Nem tudom, meddig tudnék egy ilyen hajón élni, de pár napot jósolnék magamnak csak.

VASÁRNAP jött a nagy nap: bemerészkedtünk a jubilee forgatagba. Úgy gondoltuk, a leglátványosabb program a hajófelvonulás lesz, nézzük meg. Sajnos ezzel mások is lehettek így...

Erzsébet és rajongói

Mondanom sem kell: rengetegen voltak mindenhol a Temze parton. Volt, aki már reggel odament, hogy felépíthesse a kis sátrát, odapakolja a sörös ládáit, székeit és várja a családot-haverokat. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, már érkezett is Erzsébet. Ahol mi álltunk, ott nem láthattuk azon a szép nagy piros hajón, amit a tv-ben is mutattak, hanem még egy kisebb motoros hajóról integetett a népnek. Voltak, akiket igazán meghatott ez a jelenet (nem 1 pohár sör után:) és ott szipogtak mellettünk. Utána jött az igazi nagy parádé: rengeteg hajó vonult: evezősök, gőzösök, életmentők, tűzoltók, zenélős-éneklős, celeb-szállító, kicsi, nagy...nem is tudtuk kivárni mindet egy helyben, mert Bazsinak elég lett egy pár hajó után. Amikor éppen Peti pesztrálta, odaállt mellém egy kedves lány, és mindenféle bemutatkozás nélkül elkezdett velem beszélgetni arról, hogy hogy tetszenek nekem az ünnepek és a hajók. Mondtam, hogy szerintem klassz, nagyon jók a zenélős hajók (mert épp akkor vonult el a skót dudások hajója és az egész nép nagy üdvrivalgásban tört ki). Azt hittem, csak statisztikának gyűjt, aztán másnap néztem egy nagyot, amikor a BBC hasábjain láttam vissza a nevem:)
Nekünk szerencsénk volt, mert még időben leléptünk és simán haza tudtunk menni. Másnap olvastuk, hogy mekkora káoszok voltak a londoni tömegközlekedésben amikor mindenki egyszerre indult el.

irány a Nork Park

HÉTFŐn ismét eső, ismét hűvös, akárcsak a hétvége előző napjain. Így aztán nem terveztünk különösebb programot, csak felpattantunk a bicajra és eltekertünk a közeli Nork Parkba. Ha ügyes az ember, olyan jó kis bicajutakat lehet felfedezni, ahol senki nem jár, és erdőkön-mezőkön lehet tekerni egyik városkából a másikba. Mi eddig nem voltunk túl ügyesek és az autó forgalom mellett bicajoztunk, de most végre rábukkantunk egy ilyen útra.
Utólag azért eléggé bántuk (vagy legalábbis én), hogy nem merészkedtünk el a palotához, mert nagyon jó hangulata lehetett a nagy koncertnek és a közeli parkokból is lehetett volna látni-hallani.

KEDD: utolsó szabadnapunkat ismét a királyi családnak szenteltük, ha személyesen ugyan nem is találkoztunk. Elvonatoztunk Windsorba és megnéztük Etont is. Az idő ismét bús.
Eton nagyon szép hely, mázlisták azok a fiúk, akik oda járhatnak, és még London is közel van: biztos Will és Harry is haza tudott ugrani egy-egy vasárnapi ebédre, ha épp úgy jött ki.

Mivel Bazsinak mostanában a legnagyobb öröm ilyen városnézések, kirándulások alkalmával az, hogy kap egy jó nagy botot, ezért egy hatalmas "tuskóval" néztünk szét, majd amikor ebéd idejére letettük az étterem elé, onnan lába kelt. Ezeket a botokat persze akkor is hozza, amikor éppen a babakocsijában ül, és ha a járókelőknek szerencséjük van, akkor csak szépen fogja a lábai között...ha nem, akkor hadonászik is vele, vagy keresztbe tartja és senki más nem fér el a járdán.
Az időjárás miatt olyan rengeteg sétára nem vágytunk, de így is végigmentünk a parkon belül a Long Walk-on, ami jó időben gyönyörű lehet: egy nagyon hosszú gyalogút a windsori kastélytól a parkon át Snow Hill-ig, ahol szarvasok is jönnek-mennek. Mi most egyet sem láttunk, biztos mind fázott.

Az összes képet a hétvégéről itt találod.

Költözés és admin

Még nem írtam arról, hogy hogyan is zajlott a költözés és mi mindent kellett intézni az elején.
Mivel lassacskán tényleg túl vagyunk minden kezdeti kötelező bejelentkezésen, regisztráción, ezért most már össze tudom egy csokorba szedni őket.

A lakásról már írtam, de arról még nem, hogy hogyan is költöztünk.
Megkérdeztünk otthon egy csomó költöztető céget, kértünk árajánlatokat (nemzetközi és magyar fuvarozóktól is), és végül az AGS-re esett a választásunk.
Több érv is szólt mellettük: ők voltak
- a legkooperatívabbak
- legjobb árat adták
- volt már egy pozitív referenciájuk, mivel előző hónapban egy kollégámat költöztették Bp-ről Koppenhágába.
Amikor elkezdtük a költözést szervezni, még úgy tudtuk, hogy csak félig bútorozott lakásba költözünk, ezért vinni szerettünk volna a sajátunk közül elég sokat. Mivel sok bútorhoz nagy autó kell, ezért sok hazai fuvarozó ki is esett a versenyből. Nekünk az AGS-ben az is biztonságot adott, hogy van angol irodájuk, és ők segítenek amikor a fuvar Anglia területére érkezik.
Arról már írtam, hogy végül miért hiúsult meg az első lakás, és kellett pár nap alatt új lakást találnunk és az egész költözést is újragondolni. 
Az AGS-nél mindenben maximálisan rugalmasak voltak, és amikor elérkezett a nap, jöttek, mindent ők csomagoltak (szerencsére:) pár óra alatt és már vitték is!
Miután megérkeztünk, jött is pár nap múlva az autó és a fuvarozó srác kipakolt mindent, egy mukk nélkül hurcolta fel a 42 dobozunkat a 2. emeletre (lift persze nincs).
Szóval én csak ajánlani tudom az AGS-t, nekünk minden kifogástalanul ment!

Innentől következett a neheze! Kellett egy bankszámla. De bármelyik bankba mentünk be, mindenhol azt a választ kaptuk, hogy mivel még nincs "proof of address" számlánk (rezsi számla, amivel igazolni tudjuk, hogy azon a címen lakunk), ezért nem tudnak segíteni. Igazi ördögi kör: az energia-víz-telefon szolgáltatókhoz nem tudsz bejelentkezni bankszámla nélkül, viszont a bank nem nyit bankszámlát amíg nem igazolod egy szolgáltatói számlával a címedet. Szuper!
Végül az HSBC volt annyira rugalmas, hogy elfogadta az albérleti szerződésünket is és nyitott nekünk számlát.

Jöhettek a szolgáltatók! Szerencsére a Leaders intézte a vizet és áramot (gáz nálunk nincs), bár párszor rá kellett külön is kérdeznem, hogy tényleg intézitek, biztosan szóltatok nekik? Elvileg igen, de még mindig nem kaptunk semmi számlát...Azt hiszem, ismét utána kell ennek mennem.
Itt az a szokás, hogy a közös költséget a tulaj fizeti, viszont a bérlő megkapja az igen borsos "council tax" fizetésének örömét, vagyis a helyi adót. Sávok szerint kell évi 10 hónapot fizetni, és a sávok a ház/lakás mérete, helye alapján vannak meghatározva. Mi itteni viszonylatban nem fizetünk sokat, havi 110 fontot (otthon a frász törne rám, ha ennyit kéne áldoznom havonta a Ferencvárosra...)

Ahhoz, hogy valaki legálisan dolgozhasson, vízum ugyan a magyaroknak nem kell, viszont kell kérni NINO számot (National Insurance Number), ami magyarra lefordítva lefedi az adószámot és tb számot. Szerencsére ez nem egy nehéz dolog, mert itt a bürokrácia valahogy simábban zajlik, mint otthon (legalábbis mi ezt tapasztaltuk). Valószínűleg azért, mert itt nem akarnak sokan kiskapukat keresgetni, ezért nem kell egy külön rendszert kitalálni nekik.
Kellett kérnünk időpontot egy megadott telefonszámon, következő hétre meg is kaptuk, bementünk a hivatalba, kérdezgettek pár dolgot (pl mikor érkeztünk, hol lakunk, Peti hol dolgozik, stb), aztán hazamehettünk és 1 héten belül a postaládánkban landolt a NINO számunkat tartalmazó boríték.

Egyik nap kaptunk egy felszólító levelet postán: mivel úgy látják, hogy a lakásunk lakói nem fizetnek tv licence díjat, ezért ha nem fizetjük be az évi kb 100 fontot, akkor kijönnek és személyesen ellenőrzik le, hogy nincs itthon tv-nk. Amikor a levelet kaptuk, akkor még tényleg nem volt tv-nk:)
De aztán vettünk, ezért aztán szépen befizettük ezt a sugározási díjat.

A tv-net-telefon csomag nem ment egyszerűen. Amelyik csomagot és szolgáltatót kiválasztottuk, arról kiderült, hogy a mi utcánkban nincs kiépítve a rendszerük. Ezért maradtunk egy drágább verziónál. A tv adó dekódert nagyon hamar kihozták, bár beállítani nem tudták, mivel nem volt tv-nk. A net routerrel már voltak gondok. Mivel postán szokták kiküldeni, ezért minden nap vártuk a postást mint a messiást. De csak nem hozott semmit. Aztán sok telefonálgatás után kiderült, hogy valaki valamit elkavart. Küldtek új routert, ami 2 hetes csúszással aztán meg is érkezett.

Már csak a GP, vagyis a háziorvos maradt. Ki kell választani egy közeli, szimpatikus orvost, és nála kell regisztrálni. Mi még nem tartunk a procedúra végén, hétfőn megyünk nővéri vizsgálatra, aztán minden admin után az orvos elé járulhatunk, ha szükséges. Viszont az jó, hogy Bazsinak nem kell külön gyerekorvos, mert itt egyben van minden. Egy szép nagy rendelőben, ami egy mini sztk-nak felel meg inkább.

Első nap a bölcsiben

Az első látogatós/beszoktatós napunkon túl is vagyunk.

Bevallom, én egy kicsit aggódva léptem be az ajtón reggel, mert nem tudtam, Bazsi hogyan fog reagálni. Persze napok óta mondogatjuk neki, hogy megint bölcsibe fog járni, és már kétszer voltunk is feltérképezni vele együtt a helyet, de akkor is...új közeg, új gyerekek, új gondozók és még a nyelvüket sem érti.
Az első 10-15 percben csak körülöttem somfordált, mindenhova magával húzott. Aztán szerencsére kimentünk az udvarra, ami egyből szívszerelem lett.

Nagyon hamar feltalálta magát, aranyosan játszogatott leginkább egyedül, de aztán belelendült egy kislánnyal közösen a dobolásba. Az a jó a kertben, hogy nem csak mászókáról, hintáról, csúszdáról szól, mint egy játszótér..sőt, ilyenek nincsenek is benne. Van viszont homokozó, festő-locsoló sarok, pici domb alagúttal, zenekuckó, pici szelektív kukás sarok, pihenő fotelek. Kedves hely, tényleg, és a gondozók elmondása szerint sokkal jobban szeretik a gyerekek, mint a régi játszóteres verziót.
Olyan jól érezte magát, hogy az 1 óra elteltével nem is sikerült indulásra bírnom. Aztán 20 perc múlva sem..Végül muszáj volt indulnunk, mert a gyerekek mentek fel ebédelni-aludni.

A gondozók nagyon bizakodnak, hogy könnyű lesz ez így, ezért aztán holnap már csak az elején megyek be. Hááát...azért én ennyire nem vagyok optimista. Ez már a 3. beszokásunk (szegény Bazsi), és az első napok sosem mentek zökkenőmentesen. Ráadásul itt a gyerekek is eléggé cserélődnek, mert sokan csak heti 1-1 napra járnak bölcsibe. De hosszú távon szerintem is szeretni fogja.

UPDATE másnap: én megmondtam...már az elején is félve ment be, aztán mondtam is a gondozónak, hogy még maradok, nehogy megijedjen. Lementünk ismét a kertbe, ott szépen eljátszott, egyből körbefutotta, én meg kiosontam.
Aztán ahogy kiértem, már hallottam, hogy "Anyaaaa...anyaaaaa", a kerítésen kukucskáltam és láttam, hogy nagyon elszomorodott, már a cumit is a szájába nyomták, de nem segített semmi. Hu, de utálom a beszoktatást. Másfél órára kellett volna elmennem, de nem volt szívem..Úgyhogy visszamentem hamarabb, és láttam, hogy kimerülve az egyik gondozó ölében félig-meddig alszik. Mondták, hogy olyan 20 percet sírt, utána sétáltak vele, énekeltek neki, és néha-néha pityergett, de nem nonstop. Azért én láttam rajta, hogy nagyon kifáradt a kesergésbe.
Szerencsére amikor kiértünk a biztos terepre (az utcára), már jobb kedve lett és azt is hangoztatta, hogy másnap megint jövünk! 

Zizu és Krisz, az első vendégek

..ha a családot nem számítjuk:)

Nagyon jó volt ez a pár nap együtt (csak kevés). Rengeteg programot csináltunk még úgy is, hogy Zizunak csak fél lába volt, a másik bokáját kificamította és kímélni illett volna (nem igazán tette).
Voltam állásinterjún, miközben a csajok Bazsival parkban rohangáltak, elmentünk vendégségbe, voltunk kávézni, ebédet főztünk, színházba mentünk, puboztunk, és a csúcs a brightoni vasárnap volt a tengerparton hatalmas napsütésben.

Már napok, hetek óta készültünk a programokkal, tervezgettük, miket csináljunk majd itt Londonban együtt. Szerencsére végig pólós időnk volt. Ezért nem volt olyan nagy gond az sem, hogy az első nap még interjúra rohantam, és közben a lányok Bazsival szórakoztak parkokban. Milyen mázli, hogy London tele van jobbnál jobb parkokkal!

Eprezés a Russel parkban

Találtam egy színdarabot, amire kíváncsi vagyok (O'Neil: Long Day's Journey into Night), mert O'Neil már az egyetemen is a kedvencem volt, de aztán a jegyárusító bácsi lebeszélt minket róla, mert szerinte elég depresszív..na sebaj, majd megnézem én még ezt máskor.
Így aztán Noël Coward Hay Fever című darabját néztük meg szombat este, ami egy jó kis dilis vígjáték volt, és utána még belefért egy kis pubozás is Covent Gardenben.

Színházi mosdóban

Az utolsó metrón megpukkadtunk a röhögéstől, amikor egy nem éppen józan srác került közénk és elaludt a hosszú utazás közben. Mi persze éltünk a lehetőséggel és mindenféle pózokban fotóztuk őt és magunkat is:)

De a hosszú hétvégére a koronát mégis a brightoni vasárnap tette fel. Szuper időnk volt. Ennek köszönhetően persze fél Anglia ott nyüzsgött, de nem zavart minket túlzottan. Ettünk klasszikus, ám elég szarul elkészített fish & chips-et, amihez cidert kortyolgattunk. Ismét felfedeztük a mólót, ahol végre nem csak üresen forogtak a sergők, hanem emberek is voltak rajtuk!:) Beledugtuk a lábunkat a tengerbe is. Persze a víz rettenetesen hideg volt, és eléggé aggódtam is, amikor egy lelkes angol kisgyerek minden erejével azon volt, hogy Bazsit is magával rántsa a habok közé, de nem úsztuk meg teljesen: vizesen mentünk haza.

KRISZ, ZIZU, GYERTEK MÁSKOR IS, OLYAN JÓ VOLT!! :)

Somerset House

A Somerset House egy fontos kulturális és művészeti központja Londonnak.
Mivel én még csak felfedező üzemmódban funkcionálok, ezért el nem jutottam még, de olvastam, láttam hirdetést róla és meggyőzött: ki kell próbálni, meg kell nézni.
Most épp fut egy 1960as évek fotókiállítás, vagy egy klímaváltozást bemutató kiállítás, de meg lehet nézni egy híres tetováló munkáit is és vannak különböző workshopok (műhelyek) is, ahol együtt alkothat a család.

Engem leginkább az az ötlet fogott meg, hogy menjünk és mozizzunk együtt egy hatalmas nagy téren augusztusban, amikor talán az idő is kegyes lesz és engedi ezt a kinti programot. Azt még nem tudom, bevállalnám-e Hitchcock Madarait, inkább Kerouac "On the road"-jára pályázom. Úgyis szerettem azt olvasni.