Ma a játszótéren Anya (ejtsd: Anja) nevű kínai anyukával örömmel nézegettük, ahogy a gyerekeink boldogan játszadoznak egymással. Bazsi és Daniel már jópárszor találkoztak és mindig nagyon örülnek egymás társaságának. Közel egy idősek, ez is lehet a vonzalom alapja.
Egyszer csak mellénk keveredett egy apuka (angol). Először azzal lepett meg, hogy megkért minket, vizsgáljuk már meg a 15 hónapos kislánya lábujján a körmöt, szerintünk nem beteg-e. Tényleg furi volt a körme, de csak annyira, mintha belerúgott volna valamibe ami picit felsérti. Mondtam neki, ha nagyon aggódik, szerintem doki. Mondta, hogy azt már megjárta..vicces, hogy a mi véleményünkre inkább adna, mint a dokira:) Nem fejtettük meg a talányt.
Miután a köröm témát kiveséztük, rátértünk a sulira és arról faggatott minket, hova íratjuk majd a gyerekeket és szerintünk mi a jobb megoldás: szuper általános (esetleg fizetős private), vagy erős gimi. Mondtam, hogy ha lehet, mindkettőből jót szeretnék majd találni. De ha csak egy privátra van pénz, melyiket választanánk. Anya állította, hogy szerinte a gimi a fontosabb, mert abba a korszakban szoktak tipikusan elkallódni a gyerekek - főleg a lányok. Hmm...éreztem én már eddig is, hogy erős kulturális különbségek vannak közöttünk. Mondtam, hogy szerintem az általános is nagyon fontos, de talán még ráérünk az 1-2 éves gyerekeinkkel ezen annyira gondolkodni.
A beszélgetés közben a kislány többször is a füléhez kapkodott, de nekem annyira nagyon fel se tűnt. Apuka: igen, azért teszi a füléhez a kezét, mert otthon anyukától ezt látta. Merthogy ő napjában többször imádkozik ugye Mekka felé fordulva és a kezét a füléhez teszi ahogy lehajol, és a kislány már elleste tőle.
Kicsit furcsán érintett egy teljesen ismeretlen pasitól ennyi információ, de ezek szerint neki meg így természetes..Vagy csak be akart olvadni turbó tempóban a játszóteres szülők közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése