Az, hogy én néha miket szívok a babakocsival - főleg metró le/feljáratnál, gyaloghidaknál, ahol csak lépcsők vannak, még hagyján. Aki kerekesszékkel közlekedik, annak sokkal nehezebb dolga van. Azt nem lehet csak úgy felkapni és fel/lecipelni az ölben.
A hétvégén találkoztunk Gergővel (aki kerekesszékes) és családjával. Eljöttek Londonba megnézni Wimbledont és ha már itt vannak, elmentek a városba is szétnézni. Szépen ki kell találni előre, hogy melyik metrót vagy vonatot akarják használni, hogy le lehessen a peronhoz jutni. Szerencsére a metró térkép jelöli a liftes megállókat és a londoni bkv weboldal külön információs oldalt szentel a témának. De így is volt, hogy csak hatalmas nagy kerülők árán jutottunk le egy-egy megállóba sok lépcső miatt. Pont a Tower Hillnél, ami pedig a turisták miatt is népszerű csomópont.
A busszal egyszerűbb a helyzet. Szépen odaáll a járda mellé és kitol az ajtó alól egy rámpát, azon felgurulva pedig jó nagy helyen lehet "leparkolni". Én is oda szoktam begurítani Bazsit. Viszont ha már van bent egy kerekesszékes, nem enged fel a sofőr még egyet a buszra.
A pubokkal nem volt gondunk:) Szép kényelmesen elfértünk még úgy is, hogy másodjára egy jó zsúfolt, igazán felkapott pubban ittunk a Big Ben (obocsánat, most már Elizabeth torony) lábánál.
Szerintem London előttünk jár akadálymentesítésben, de azért én ennél többet vártam. Ha nem is minden megállónál, de az igazán fontosaknál igenis kéne hogy legyen lift. És jobban lehetne figyelni a járdák és padkák állapotára is, mert van, ahol nem lehet simán felgurulni.
 |
| pub a Big Ben mellett |
 | ||||
| kerülünk inkább |
 |
| a Tower mellett |
 |
| pub a felakasztottakhoz és vízbe fojtottakhoz |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése