Oldalak

2012. június 11., hétfő

Jubilee, az ünnepi hétvége


Elérkezett hát a várva várt ünnep: Erzsébet Királynő uralkodásának 60. évfordulója, a gyémánt évforduló. Mindenki várta már, mert ennek örömére nem csak rengeteg programot szerveztek ország szerte, de 4 napos hosszú hétvégét is kapott a nép. Sok boltban találkoztam ilyen feliratú pólóval: "Thanks for the day off" (köszi a szabadnapot)

Ha valaki lemaradt volna, ebben a videóban pár percben szépen összefoglalja a BBC a 4 nap nagyobb történéseit, itt pedig szép fotókat találtok az eseményekről, a Királynőről és persze Kate-ről:)

Én most inkább arról számolok be, hogy nekünk hogy telt ez a 4 nap.


SZOMBATon elmetróztunk Camden Town-ba, mert Peti még sose járt ott. Camden Town egy igazi hippihely. Tele van árusokkal, mindenhol szól a zene, egymást követik a tetováló szalonok, a Martens bakancs boltok, csecsebecse-ajándék üzletek. Igazi vonzerő a turistáknak.
lakóhajók kiskerttel
Ismét (mint mindig) rengetegen voltak. Mivel Peti nem az a shoppingolós fajta, ezért nem mondhatnám, hogy alaposan szétnéztünk az árusok portékái között, inkább csak élveztük a még kezelhető méretű tömeget, sétálgattunk, aztán elkeveredtünk a közeli csatornához. Rengeteg jó illat érkezett a kifőzdékből, bódékból, de mi épp nem voltunk éhesek.
Inkább elindultunk a csatorna partján, ami már sokkal békésebb volt. Maximum további bámészkodókkal, turistákkal és utcai zenészekkel találkoztunk. Ennek a környéknek találóan Little Venice a neve. A csatorna egy részén jönnek-mennek a turistahajók, kajakosok, a másikon csak lakóhajók állnak. A legtöbbje már nem is  üzemel igazi hajóként, csak lehorgonyozták őket egy helybe, szép virágoskerteket telepítettek köré és ott élnek.
Nem tudom, meddig tudnék egy ilyen hajón élni, de pár napot jósolnék magamnak csak.

VASÁRNAP jött a nagy nap: bemerészkedtünk a jubilee forgatagba. Úgy gondoltuk, a leglátványosabb program a hajófelvonulás lesz, nézzük meg. Sajnos ezzel mások is lehettek így...

Erzsébet és rajongói
Mondanom sem kell: rengetegen voltak mindenhol a Temze parton. Volt, aki már reggel odament, hogy felépíthesse a kis sátrát, odapakolja a sörös ládáit, székeit és várja a családot-haverokat. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, már érkezett is Erzsébet. Ahol mi álltunk, ott nem láthattuk azon a szép nagy piros hajón, amit a tv-ben is mutattak, hanem még egy kisebb motoros hajóról integetett a népnek. Voltak, akiket igazán meghatott ez a jelenet (nem 1 pohár sör után:) és ott szipogtak mellettünk. Utána jött az igazi nagy parádé: rengeteg hajó vonult: evezősök, gőzösök, életmentők, tűzoltók, zenélős-éneklős, celeb-szállító, kicsi, nagy...nem is tudtuk kivárni mindet egy helyben, mert Bazsinak elég lett egy pár hajó után. Amikor éppen Peti pesztrálta, odaállt mellém egy kedves lány, és mindenféle bemutatkozás nélkül elkezdett velem beszélgetni arról, hogy hogy tetszenek nekem az ünnepek és a hajók. Mondtam, hogy szerintem klassz, nagyon jók a zenélős hajók (mert épp akkor vonult el a skót dudások hajója és az egész nép nagy üdvrivalgásban tört ki). Azt hittem, csak statisztikának gyűjt, aztán másnap néztem egy nagyot, amikor a BBC hasábjain láttam vissza a nevem:)
Nekünk szerencsénk volt, mert még időben leléptünk és simán haza tudtunk menni. Másnap olvastuk, hogy mekkora káoszok voltak a londoni tömegközlekedésben amikor mindenki egyszerre indult el.

irány a Nork Park
HÉTFŐn ismét eső, ismét hűvös, akárcsak a hétvége előző napjain. Így aztán nem terveztünk különösebb programot, csak felpattantunk a bicajra és eltekertünk a közeli Nork Parkba. Ha ügyes az ember, olyan jó kis bicajutakat lehet felfedezni, ahol senki nem jár, és erdőkön-mezőkön lehet tekerni egyik városkából a másikba. Mi eddig nem voltunk túl ügyesek és az autó forgalom mellett bicajoztunk, de most végre rábukkantunk egy ilyen útra.
Utólag azért eléggé bántuk (vagy legalábbis én), hogy nem merészkedtünk el a palotához, mert nagyon jó hangulata lehetett a nagy koncertnek és a közeli parkokból is lehetett volna látni-hallani.

KEDD: utolsó szabadnapunkat ismét a királyi családnak szenteltük, ha személyesen ugyan nem is találkoztunk. Elvonatoztunk Windsorba és megnéztük Etont is. Az idő ismét bús.
Eton nagyon szép hely, mázlisták azok a fiúk, akik oda járhatnak, és még London is közel van: biztos Will és Harry is haza tudott ugrani egy-egy vasárnapi ebédre, ha épp úgy jött ki.

Mivel Bazsinak mostanában a legnagyobb öröm ilyen városnézések, kirándulások alkalmával az, hogy kap egy jó nagy botot, ezért egy hatalmas "tuskóval" néztünk szét, majd amikor ebéd idejére letettük az étterem elé, onnan lába kelt. Ezeket a botokat persze akkor is hozza, amikor éppen a babakocsijában ül, és ha a járókelőknek szerencséjük van, akkor csak szépen fogja a lábai között...ha nem, akkor hadonászik is vele, vagy keresztbe tartja és senki más nem fér el a járdán.
Az időjárás miatt olyan rengeteg sétára nem vágytunk, de így is végigmentünk a parkon belül a Long Walk-on, ami jó időben gyönyörű lehet: egy nagyon hosszú gyalogút a windsori kastélytól a parkon át Snow Hill-ig, ahol szarvasok is jönnek-mennek. Mi most egyet sem láttunk, biztos mind fázott.

Az összes képet a hétvégéről itt találod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése